Családi konfliktusok – kreatív megoldások
Ahogy sok más családban, nálunk is minden fontos dolog a konyhaasztal körül történik.
Meg is látszik rajta!
A ceruzahegy vájta mély gödör a keserves, kiabálós szorzótábla-tanulás emléke.
A vésőnyomok a karácsonyfa-faragást idézik, a késhegy-pöttyök egy különösen feszült vacsora során keletkeztek.
Az asztallap sebei és horpadásai az életünkről árulkodnak. A ceruzák, kések nyomai lövészárkok, a mélyedések balhé-bombákat rejtő aknamezők.
Miért nem figyelsz ide?
Nem mehetsz el, amíg mi eszünk!
Hol voltál megint?
Tedd már le a telefont!
Ki engedte fel a macskát az asztalra?
Ne piszmogj!
Már megint… Te soha…
Bezzeg te mindig…
És válasz nélkül hagyott kérdések, meg nem osztott történetek, bántó szavak, fájó csendek…
Szeretnéd, ha kevesebb lenne ezekből? Mi is szerettük volna
Timi:
„Családunkban sok volt a nehéz helyzet. De volt egy apró csoda, ami mindig működött: beszélgettünk. Anyával és a testvéremmel így kerestünk magyarázatot az emberek viselkedésére, a világ furcsaságaira, magunk reakcióira.”
Robi:
„Én teljesen más világból jöttem. Dolgos, vállalkozó családból, ahol kevés a szó, sok a tett. A szeretet ott volt, de rejtve. A finomhangolás hiányzott. Mégis érzékeny maradtam, és dolgozott bennem a vágy, hogy valahogy kifejezhessem ezt.”
Amikor találkoztunk…
…elkezdtünk egymásból előhívni valamit, ami addig el volt zárva.
Robi energiát hozott bele, Timi értelmet.
Robi tükörként megmutatta, hol vannak a nehézségek, Timi megfejtette a mögöttes motivációkat.
Mindent meg tudtunk beszélni – pedig távkapcsolat, korkülönbség, hosszúra nyúlt munkanapok, és rengeteg bizonytalan helyzet bonyolította életünket. De mivel végig hittünk benne, hogy egy az utunk, hogy a családi konfliktusok és a mindennapi kihívások egy stabilabb élethez vezetnek, a közös nyelvünk lassan megszületett.
Timi:
„Megijesztettek a kiszámíthatatlan történések. De Robi döntéseinkbe vetett rendíthetetlen hite megtanított bízni a jövőben.”
Robi:
„Sokszor csak az akarat és az erő dolgozott bennem. De Timi megmutatta, milyen fontos a céljaink felé okosan építkezve haladni.”
Elveszett-megtalált kapcsolat
A frissen megteremtett harmóniának a gyerekek érkezése véget vetett. Ők szembesítettek azokkal a mintákkal, amiket a szüleinktől hoztunk, és nem szerettünk volna továbbadni. A párkapcsolati viták helyére családi konfliktusok léptek.
Egy új valóságba kerültünk, ahol korábban bevált megoldásaink nem működtek. Minél jobban akartuk csinálni, annál magasabb falakba ütköztünk. A szorongással, frusztrált ordítozásokkal, értetlen vállrándításokkal teli időszak majdnem felemésztett minket.
Timi:
„Ekkor pattant ki a fejemből az első rajz. Egy egyszerű ábra, ami segített rálátni, mi történik éppen bennünk. A Keret. Egy skála, ahol bejelölhetjük, fizikailag, érzelmileg, gondolatilag vagy lelkileg mennyire erősen éljük meg az adott konfliktushelyzetet.”
Robi:
„A gyerekekkel együtt használták. Működött. Kinyíltak a zárt kapuk. Elindult valami, és nem akartam kimaradni belőle. Legközelebb én magam vettem elő, amikor láttam, hogy nem jutunk egyről a kettőre egy veszekedés során.”
Mi is csak egyszerű szülők vagyunk
Csak annyival járunk előttetek, hogy hittünk benne: lehet kreatív kiutakat találni a veszekedésekből. És talán a többségnél bátrabban beszélünk a családi konfliktusainkról…
Nem vagyunk szakértők, de az, ahogy „tűz-víz kettősünk” közös nyelvét meg kellett találnunk, tapasztaltabbá tett minket a megoldáskeresésben.
Ábrázolni, megérteni, megbeszélni
Azóta is ez minden nehéz helyzet megoldása nálunk. Az érzések kimondhatók lettek. Már nem a felszín számít, hanem az, hogy mi van mögötte. A veszekedésből vitatkozás lett, ami nem tabu, nem tilos, sőt. Mindig azt mondjuk: amíg zajlik, addig van remény a megoldásra/ feloldásra.
Az apró sikereken felbuzdulva hamar megjött a vágy, hogy felfedezéseinket, újításainkat megosszuk azokkal az szülőtársakkal és párokkal, akik – hozzánk hasonlóan – nem akarják a szőnyeg alá söpörni a konfliktusokat, hanem szeretnék azokat konstruktívan kezelni.
Ötletek és eszközök minden családi konfliktusra
A sokat megélt konyhaasztal mellett egy ideje folyton azon gondolkodunk, milyen eszközökkel könnyíthetjük még a családi kommunikációt. Újabb ragasztócseppek és filctoll foltok kerülnek az asztallapra, miközben faék egyszerűségű, otthon is könnyen elkészíthető prototípusokat kreálunk. Mindet leteszteljük házon belül, a gyerekeinkkel együtt tökéletesítjük őket. Így születnek a KONNIKI játékok.
Kezeltünk már velük:
- dühkitöréseket,
- sírásba fojtott szorongást,
- a szüleinkhez fűződő viszonyunkat,
- iskolai beilleszkedési nehézséget,
- testvérféltékenységet,
- és az este fél nyolcas őrületeket, amikor már mindenki csak a nap végét várja.
Az életünk nem lehet zökkenőmentes…
…ahogy a frissen vásárolt asztal lapja sem marad a végtelenségig hibátlan. Családi konfliktusok jönnek-mennek – ez természetes.
De az nem mindegy, mihez kezdünk velük!
Hajlandóak vagyunk-e tudomást venni róluk és foglalkozni velük, vagy rájuk borítunk egy terítőt, mintha ott se lennének?
A KONNIKI játékok képesek a csatatereket a kapcsolódás tereivé változtatni.
Segítenek újra egymásra nézni és meglátni szeretteink igazi arcát.
Olyan eszközöket adnak, amik átvezetnek a nehéz helyzeteken.
Velük eljátszhatjuk a feldolgozásra váró napi történéseket – és tanulságos történetekké formálhatjuk át őket.
